Károly Róbert (Nápoly, 1288. – Visegrád, 1342. július 16.)

I. Károly néven ismert magyar király 1307 – 1342 között uralkodott, ő volt a magyar Anjou-ház alapítója. Caroberto néven született, Anjou Martell Károly és Habsburg Klementia házasságából.

Hatalomra jutásának előzményei

Az 1301-1307-ig tartó interregnum (átmeneti időszak, királytalan kor) és tartományi hatalom idején az Árpád-házzal rokon uralkodó családok közül többen is versengtek a magyar trónért (a cseh Premysl-család, a bajor Wittelsbachok, a nápolyi Anjouk).  A tényleges hatalommal viszont egyre inkább a tartományurak rendelkeztek.

A trónkövetelők

Károly Róbertet a pápa tekintélye és a firenzei bankárok pénze támogatta, de Magyarországon kevés híve volt.  Az urak inkább a cseh király fiát, Vencelt, az utolsó Premyslt emelték a trónra. A pápa ezért még a kiátkozás fegyverét is használta. A belső harcok Károly Róbert esélyeit növelték. A cseh király hazavitte fiát, mert reménytelennek találta a helyzetet. Ez után bajor Ottó herceg próbálkozott, akit ugyan királlyá koronáztak, de amikor pozíciója megszilárdítása érdekében az erdélyi Kán László udvarába ment lánykérőbe, a kiskirály fogságba vetette. A herceg végül örült, hogy hazajutott. Károly Róbert ellenfelek nélkül maradt. 1307-ben Rákos mezején a magyar urak és nemesek hűséget fogadtak új uralkodójuknak.

A bárók hatalma – kiskirályok

Már III. András (1290-1301) is több kísérletet tett a királyi hatalom megerősítésére a kiskirályokkal szemben. Kísérletei kudarcot vallottak, mert a tényleges katonai erőt a bárók zászlóaljai képviselték. Intézkedéseinek nem tudott érvényt szerezni. Hatalmuk jelentősen megnőtt az interregnum idején. A leghíresebb közülük Csák Máté volt. Hozzá hasonló tartományurak voltak a keleti Felvidéken az Abák, Erdélyben Kán László, a Délvidéken a Subichok, a Dunántúlon a Kőszegiek. Az országot a széthullás fenyegette.

Csák Máté (1260 körül - 1321. március 18., Trencsén)

Az interregnum idején hatalmaskodó kiskirály volt, birodalma a vági területekre, és a Tátrára terjedt ki. Kastélya Trencsénben volt. Az Észak-nyugati Felvidék ura. Hívei fejedelemnek címezték. Külön nádorral és országbíróval fényes udvart tartott. Pénzt veretett, önálló külpolitikát folytatott, s egyenrangú félként tárgyalt a királyokkal.

Bár látszólag támogatta Károly Róbertet, valójában az országos ünnepségeken egyetlen alkalommal sem vett részt személyesen, hanem csak követei útján. Gentilis bíboros pápai követ közvetítésével 1310. november 10-én a pilisi kékesi kolostorban jött létre az a megállapodás, mely szerint Csák Máté elfogadja Károly Róbertet Magyarország törvényes urának, aki felé engedelmességgel tartozik, cserében tárnokmesteri cím megadását ígérték neki. Megígérte, hogy nem viszálykodik többet, és mások trónigényét sem támogatja. Az oligarcha végül összekulcsolt kezét a legátus kezébe adva fogadott hűséget, amelyet békecsókkal erősítettek meg. Máté azonban a megállapodás ellenére Visegrádról rendszeresen portyáztatott Buda felé. Ezáltal nemcsak azt akarta elérni, hogy a budaiakat az ifjú király hűségétől elvonja, hanem nyilván a király és királyné személyét óhajtotta hatalmába keríteni. 1311. júniu 25-én a királyi és királynéi székhely, Buda, kapujáig törtek előre fegyveres csapatai, és mindent tűzzel-vassal pusztítottak. Ekkor volt a főúr hatalma tetőpontján, a király kénytelen volt székhelyét Temesvárra helyezni, mert az ország közepén annyira veszélyes volt tartózkodnia.

Miután szövetségeseivel vereséget szenvedett Károly Róberttől a rozgonyi csatában 1312-ben, befolyása csökkenni kezdett, de a király nem tudta őt térdre kényszeríteni egészen haláláig. A királyi székhelyet csak Csák Máté halála után két évvel tudta Károly Róbert visszahelyezni az ország közepébe.

Belpolitika

Károly Róbert uralmának első felét a tartományurakkal folytatott nehéz harc kötötte le. Első székhelye: Temesvár  - még csak jelezte, hogy megvetette lábát Magyarországon. Első jelentős győzelmét az 1312-es rozgonyi csatában hamarosan újabbak követték. 1316-ban a Kőszegiek, 1317-ben Borsa Kopasz és Kán László felett aratott győzelmet és fokozatosan átvette az irányítást az ország egész területe felett. Csák Máté 1321-ben bekövetkezett halála után már nem maradt ellenfele. A régi, lázadó főnemesség helyére a király új, hozzá hűséges embereket állított és közöttük osztotta fel az elkobzott birtokokat. Jellemzően ősi családok eddig háttérbe szorult ágait emelte be a hatalomba. Ebben az időszakban emelkedett fel sok, a magyar történelemben fontos szerepet játszó család: például a Lackfiak, Garaiak, Szécsényiek és a Debreceniek. Végül 1322-ben az addig kényszerűségből Temesváron tartott királyi székhely is átkerült Visegrádra.

1330. április 17-én Zách Felicián merényletet kísérelt meg a király ellen; a megtorlás az egész család kivégzése volt.

Károly Róbert új alapokra helyezte és megszilárdította az utolsó Árpádok alatt megrendült királyi hatalmat. Bár a király – a földek harmadával a kezén – továbbra is az ország legnagyobb földbirtokosa volt, hatalma elsősorban nem birtokai méretén nyugodott, hanem a várak túlnyomó többségének birtoklásán. Az Anjou korban a király mintegy 160-at birtokolt az ország 300 várából, míg például a Lackfiak, a legtöbb várral bíró főúri család, mindössze héttel rendelkezett.

A király nagy földadományok helyett úgynevezett honorok (magyarul: tisztség, régi magyar nyelven: becsü) adományozásával jutalmazta az őket szolgálókat. A honor birtokosai a királyi tulajdon kezelőivé, hasznainak szedőivé váltak, de a honort nem örökíthették át, a király azt bármikor elvehette tőlük. Az országbárók nagy honorjai jellemzően a legnagyobb főurak közül kerültek ki. A honor jelentette az igazi hatalmat, mivel olykor 10-20 vár birtoklása is járt vele. A honort birtokosai saját familiárisaik (hűbéreseik) útján irányították.

Az ország belviszonyainak megszilárdítása után a király az ország nemzetközi tekintélyének helyreállításába kezdett.

Gazdasági intézkedések

Magyarország a térség legjelentősebb ásványkincs kitermelője volt: Körmöcbánya az arany- (ekkoriban Magyarország adta Európa aranykitermelésének 2/3-át), Selmecbánya az ezüst-, Besztercebánya pedig a rézbányászat központja volt. Legjelentősebb sóbányáink Erdélyben voltak.

1. A városok fejlődése jelezte a kereskedelem fejlődését. A városok előjogokat élveztek, amit a kereskedőkkel szemben ki is használtak (árumegállító jog). Ezen kívül a királynak is egy összegben adóztak, és önkormányzattal rendelkeztek.
2. Új vámrendelet is hozott, ez volt a harmincadvám, mely a királyi kincstárat gazdagította (eleinte 1 majd 3,33% volt). A vámokból származó bevételek miatt a király érdekelt volt a kereskedelem fejlődésében. A harmincad a külföldre kivitt (döntően bor és szürkemarha), vagy a behozott árukat vámolta meg. A vámot nem csak határokon, hanem nagyobb városoknál is szedték.
3. A forgalomnak kedvezett az értékálló pénz bevezetése. Erre alapot teremtett Magyarország gazdag nemesfémbányászata. A sokféle forgalomban lévő pénz helyett 1323-ban megkezdték az állandó értékű ezüstdénár, majd 1325-ben firenzei mintára az aranyforint verését, amely mellett a helyi piacok szerényebb szükségleteire is gondolva, megtartották váltópénznek az ezüst dénárt. A külföldi piacokon is megbecsülték az értékálló aranyforintot.
4. Az aranypénz bevezetésével egyidejűleg Károly Róbert elrendelte a nemesércek királyi monopóliumát is. A határozat értelmében a nemesérc beváltása kizárólag a királyi pénzverő kamaráknál történhetett, s a veretlen aranyat és ezüstöt kivonták a szabad kereskedelemből.
5. A nemesfémbányászat növekedését szolgálta, hogy megszűnt a bányászat királyi monopóliuma 1327-ben. (A királyi monopólium azt jelentette, hogy a birtokán talált érclelőhelyet a földesúr kötelezően felajánlotta a királynak, s érte cserebirtokot kapott.) Az egyházi és világi földbirtokosok tisztes haszonnal járó engedélyt kaptak a bányák föltárására. A kibányászott ércek után a bányavárosok vállalkozói bányajövedelmet (urburát) – a kibányászott arany egytizedét, a felszínre hozott ezüst és más fémek egynyolcadát – fizették, ami addig kizárólag a kincstárt illette meg. Ezután viszont az uralkodó csak a bányajövedelem kétharmadára tartott igényt, s a további egyharmad részt átengedte a földesúrnak. Természetesen a nemesércet a földesuraknak is kötelező volt vert pénzre váltani a királyi kamarákban.
6. Miután Károly Róbert megszüntette a kötelező pénzbeváltást (a pénz értékének csökkentésével járó időnként pénzcserét, mai szóval inflációt) pótolnia kellett az ebből származó kincstári hasznot: a kamara hasznát. Az uralkodó ezért új adót vetett ki: minden olyan ház után, amelynek kapuján egy szénásszekér át tudott haladni, fizetni kellett. Ezt a jobbágyok által fizetett adót kapuadónak nevezték, melyet a jobbágyok első állami adójának tekinthetünk.

Külpolitika

1330. októberében meghódította az engedelmességet megtagadó havasalföldi vajda, Basaráb székhelyét, Argyasudvarhelyt, de november 9-én, hazafelé tartva egy szűk hegyszorosban a vajda csapatai megtámadták, és sok emberét megölték; maga is álruhában tudott csak megszökni (Posadai csata).

Rendezte a Bölcs Róbert nápolyi királlyal fennálló trónöröklési vitát is. A pápai közvetítéssel megkötött egyezményben kisebbik fiát, András herceget a nápolyi uralkodó unokájával, Johannával jegyezte el, s rögzítette, hogy a házaspár közösen örökli majd a trónt.

Bécs árumegállító joga komoly akadálya volt a külkereskedelem fejlődésének, ezért Károly Róbert 1335 őszén III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh királlyal találkozót szervezett Visegrádon. Ezen kibékítette a lengyel és a cseh uralkodót, majd új kereskedelmi utak létrehozásáról állapodott meg velük Brünn, Kassa és Lemberg irányába, hogy kikerüljék a bécsi vámot. 1339-ben sógora, a gyermektelen Kázmér örökösödési szerződést kötött vele, amelynek alapján később, 1370-ben létrejött a magyar-lengyel perszonálunió.

Hadsereg

A király megkövetelte a nemesség hadba vonulását, de ők nem képviseltek nagy harci értéket. A király a bárók magánhadseregeit is igénybe vette, ezek voltak a bandériumok. A nagyurak saját zászlaik alatt vezették seregeiket a királyi táborba. Ezen kívül a kunok, a jászok és a székelyek könnyűlovasai alkották a haderőt.

Értékelés

Károly Róbert megtörte a kiskirályok hatalmát, és húsz évvel az Árpád-ház kihalása után egész Magyarország meghódolt neki. Összekovácsolta a részeire hullott királyságot, és megmentette az ország népét a pusztulástól. Fellendítette a kereskedelmet azzal, hogy biztonságot és szabadságot garantált a kereskedőknek. A királyi kincstárt megtöltötte, és utánpótlást is biztosított bölcs rendeleteivel: új adókkal, vámokkal, a bányászat reformjával, az egyház megadóztatásával, a veretlen nemesfémek kiviteli tilalmával. Értékálló pénzt vezetett be, amely külföldön is elismert volt. Külpolitikájával békét teremtett, és felvirágoztatta a nyugati kereskedelmet is. Utódainak biztosította a trónöröklést. Elődeinek, az Árpád-házi királyoknak az örökségét nemcsak visszaszerezte és megőrizte, hanem gyarapította is. Újjászervezett állama sokkal fejlettebb az Árpád-korinál, feudális jellegét megőrizve. Birtokadományaival új, az Anjou-családhoz hű nagybirtokos osztályt hozott létre, ezzel is erősítve királyi hatalmát. Az állam gazdasági- és katonai megújításával párhuzamosan az államszervezet is tökéletesedett.

Károly Róbert 1342. július 16-án halt meg Visegrádon, erős birodalmat hagyva fiára, Nagy Lajosra.

vissza az elejére

Forndron Éva